"Mindig van egy út fölfelé" - ez szinte közmondássá vált nálam, bárki önbizalomhiány jelét mutatja, ezzel vigasztalom. És a dolog hat. De miért is igaz ez a szólásom? Mert megtörtént. Van rá valós, élő példa. Én.
Család
Az apukám Ronald Argilius lótenyésztő volt mindaddig, míg el nem vette anyukámat, Jane Ovell-t. A házasság után 2 évvel a szüleimnek nem több, nem kevesebb, mint 3 gyermekük volt; két ikerlány, és egy kicsi fiú. A sok gyerek neveléséhez kellett az apukám is, ezért otthagyta a lovakat, és minden figyelmét rá, illetve a picurokra helyezte. Jane otthonról dolgozott, fizetése alacsony volt, ám épp elég ahhoz, hogy eltartsák magukat. Abban az időben apukám végezte a házimunkát. Ezután 3 évvel pedig újabb két testvér csöppent a házba; én és a kishúgom. Ez már nagyobb gondot okozott, apukám eljárt hazulról, és nagyon sokat dolgozott. Anyukám pedig otthon nevelt minket, 5 szeleburdi gyereket. A két (iker)nővérem neve Zoey és Alma Argilius volt, bátyám a Peter névre hallgatott, egy évvel fiatalabb húgom pedig a Cara nevet kapta.
Növekedés, Általános iskola
3 éves voltam, amikor apukámat előléptették. Nagy szó volt ez, szinte rögtön jobban éltünk. Zoey és Alma abban az év szemtemberében kezdték el az általánost, utánuk egy évvel jött Peter, azután 2 évvel később én. Eleinte nehéz volt a beilleszkedés. Olyanokat tanultam, amit mindenki: matek, magyar... Aztán felsőben jött egy új fiú, Alexander Hower, akivel nagyon jóban voltunk. Egészen nyolcadikig eggyüt szórakoztunk, aztán elballagtunk. Máshova.
Továbbtanulás
Az Országos Orvosi Fóiskola volt a következő célpont. Sajnos nem tudtam kijárni. Nagyon jó volt ugyan ott tanulni, de egy rossz esemény a családi házhoz kötözött. Éppen másodéves voltam, amikor Zoey eljött hozzám a főiskolára, hogy gond van. Azonnal siettem haza. Nem fogadott jó látvány. Apukám holtsápadtan, fehér arccal fekszik az ágyában. Nagyon rosszul éreztem magam, de erős maradtam. Alma és én otthon maradtunk, és gondoztuk apát. Anya bejárt dolgozni, hogy legyen egy kevéske pénzünk, ha esetleg... ha esetleg apám elhagyna minket. Ez 2 hónappal a betegsége kezdete után meg is történt. Így lett a továbbtanulásomból nagy nulla. Egyenlőre.
Továbbiak
Zoey 21 évesen elköltözött a barátjához, Alma akkor tette ezt meg, amikor Peter. Így maradtam otthon anyával és Carával. Cara még tanult, anya dolgozott. Nem meglepő, hogy én is. Egy 0-24 Non Stop boltban volt munkám, mivelhogy nem tudtam képesítést szerezni. Minden bevételem a sajátom volt, néha kölcsönadtam Carának is, amit ő nagyon nagy becsben tartott.
Amikor 22 éves lettem, volt egy állatorvosi fóiskola, ami meghívott engem, hogy tanuljak náluk. Éltem a lehetőséggel, főleg mert bentlakásos volt...